Szempillaépítés
LashGabriel Pillatábor – 2018
12
jún
jún
Lassan egy éve villant be a fejembe, hogy jó lenne csinálni egy tábort. Nem olyat, amit sokan csinálnak, hanem valami mást. Az elején még nem tudtam igazán, hogy mitől lehetne más, de azt tudtam, hogy mást akarok.
Aki ismer az tudja, hogy mindig felfedező voltam a pillás szakmában, keresetem-keresem az újat ebben a gyönyörű szakmában.
Mitől legyen más a tábor?
Ez a kérdés foglalkoztatott. Kerestem azokat a pontokat, ami megkülönbözteti a leendő tábort a többitől.
Mivel mindenhez én sem érthetek :), megkerestem azokat az embereket, akik tudnának segteni ennek a felépítésében.
Elsőnek Tónit (Németh Antal – kihelyezettmarketing.hu), hívtam fel, hogy gondolkozzon a kérdésen. Ő szinte azonnal rávágta: „Nézd meg a saját fojamataidat, és elemezd ki Te magad miben vársz el segítséget. Utána kérdezd meg a partnereidet, vásárlóidat, hogy az általad felvázolt megoldásra váró problémák náluk is felmerülnek, vagy esetleg más is a felszínre kerül.”Így tettem! Összeírtam, elemeztem, majd folyamatosan tettem fel a kérdéseimet a lányoknak.
Szépen összeállt a kép a következő hónapokban, és kezdett kialakulni a megoldásra váró kérdések.
A megkérdezett lányok legnagyobb többsége a következőkben várt segítséget:
- szakmai tudásuk fejlesztése,
- legyenek folyamatosan vendégeik,
- mit és miről írjanak a közösségi oldalaikon,
- hogyan érjék el, hogy ne a vendég „ugráltassa” őket
- miként készíthetnek szuper fotókat a munkáikról, amit azután megoszthatnak.
- miként valósíthatják meg azt amire vágynak
- hogyan lehetnek képesek gazdasági növekedésre
Hmm…, jó kis téma. Akkor vágjunk bele, gondoljuk át, dolgozzuk ki!
Az első amit végig kellett gondoljak, hogy kik azok az emberek, akik meg tudják válaszolni a kérdéseket.
A szakmai részhaz gyorsan beírtam magam :). A fotózásra, azt gondoltam öcsém (Gábriel János) lesz a legalkalmasabb. Az alkotói folyamatot és önmegvalósítást, a férjemre bíztam. A többi kérdésnél ismét Tónira gondoltam, hiszen a LashGabrielt is Ő segíti tanácsaival, de a kommunikációs részre nem tudtam, hogy vállaja-e.
Ezért összeűltünk és átnéztük a kérdéseket. Csak úgy sziporkáztak az ötletek, aminek nagyon örültem. Kezdett kialakulni a tábor váza. Tóni megoldást tudott adni a kommunkációra is aminek nagyon örültem, mert így „házon belül” végig tudjuk vinni a képzést.
Szóval összeállt a tananyag és január elején nekifeküdtünk a konkrét kivitelezésnek. János és Tóni leadták a tematikát, én is hozzátettem a saját oktatási vázamat. Robi számolta a dolgokat és tervezte a technikai (projektor, képzéshez szükséges eszközök, szállás, stb.) hozzávalókat.
Tóni elkészítette a pillatábor sales oldalát – ez csigázza fel és adja el az erdéklődőknek a tábort. Megcsináltuk a reklámokat és elkezdődött a hirdetés.
Nagyon izgultunk, mert ilyen több napos tábort még SENKI NEM SZERVEZETT MAGYARORSZÁGON! Mi voltunk az elsők!
Mivel még nem volt tapasztalat, nem volt minta, nem tudtuk mihez mérni az eredményeket, a fogadtatást.
DE…
Már az első héten jó volt az érdeklődés és megszülettek az első regisztrációk! Köszönjük Jónás Emőke, Rubos Vivien, Hasznos Viktória az első regisztrációkat, nagy erőt adtatok. 🙂
Ahogy teltek a hetek érkeztek a regisztrációk és végül 15 fő úgy gondolta, hogy bizony Ő több szeretne lenni és versenyelőnybe akar kerülni a hazai pillásokhoz képest!
Ahogy közeledett a pillatábor napja egyre nagyobb lett az izgalom a csapatban. Jó lesz az előadás amit összeállítottunk? Biztosan át tudjuk úgy adni a dolgokat, ahogy elgondoltuk? Szóval nagyon izgultunk. 🙂
De a puding próbája pedig tudjuk, hogy az evés…
A kezdés előtti napon már leutaztunk Robival Révfülöpre, hogy a pillatábor megnyitójára minden a helyére kerüljön. Egész nap dolgoztunk, rendeztük a termet és ahogy készült a terem egyre jobban meghatódtam. Benne volt minden ebben a készülődésben, amiről évekkel ezelőtt álmondtam. Benne volt, hogyan tudok segíteni tapasztalatommal másoknak. Magam előtt láttalak titeket, ahogy előre haladtok, sikeresek vagytok. Bevallom egy párszor elsírtam magam…
Eljött a másnap késő délelőtt és érkeztek az alső pillatábor lakói, mert a 0-dik napon tartottunk egy VIP képzést. Minden fáradság izgalom egy szempillantás alatt elillant. Maradt az öröm és az érzés, hogy gyerünk vágjunk bele, tegyük meg azt amit még előttünk itthon senki nem tett meg!
Az oktatási nap végén senki arcán nem láttam a fáradságot, csak azt, hogy csináljuk, folytassuk holnap.
Közben megérkeztek a többiek is és nagyon jó érzés volt látni, hogy kezd összekovácsolódni ez a kis csapat.
A következő napokban a marketingé, fotózási ismereteké és az önismereté volt a főszerep. A nagy meleg ellenére mindenki oda tudott figyelni és estére jól esett a közös szalonnasütés, pizzázás vagy a finom, csak nekünk készített pörkölt.
Hogyan tudnám összefoglalni ezt a pár napot?
Talán úgy, hogy sikerült a csapatot kimozdítani a megszokott konfortzónájából. Olyan tudással, szemlélettel lettek gazdagabbak, amit így egybe még nem kaptak meg máshol. Fontos megjegyeznem, hogy a tudás még nem hatalom, ahogy szokták mondani. A tudást alkalmazni kell. Cselekedni kell. Most azonnal. Ahogy Tóni egyik előadásában volt kiírva: a jó termék értékesítés nélkül = selejt.
Kívánom mindenkinek, hogy alkalmazza a tudást és mutassa meg mit tanult a táborban!
Így a végére pedig engedjetek meg egy személyes dolgot. Látni, ahogy az ország különböző részéről, sokan külföldről több ezer kilómétert utazva érkezett, de barátságokat kötve, egy csapatkánt távoztunk, ez leírhatatlan boldogsággal tötlt el. Kívánom, hogy átéljétek ezt az érzést.
Lesz-e jövőre pillatábor? Szerintetek? IGEEEEEEEN!
